Hadd tegyek én is egy vallomást

 „A napokban sokat emlegetett Covid járvány kitörésének 5 éves évfordulója kapcsán hadd tegyek én is egy vallomást.
A betegséget mi elsőként nem mástól, mint személyesen az Újmessiástól és volt, de számunkra ma is ugyanúgy kedves feleségétől kaptuk el egy vendéglőben. 
Akkor még a köhécselések között a brüsszeli elit éles kritikája és Orbán Viktor nemzeti szuverenitásért folytatott küzdelmének teljes támogatása volt napirenden nála is. Akkoriban még elkötelezett kormánypárti volt, aki lenézéssel és megvetéssel beszélt a ma már csak óellenzékinek becézett alakulatok képviselőiről és támogatóikról. Aztán hipp-hopp maga is habzó szájú ellenzékinek állt és immár nem rest elfogadni együttműködésüket, s még inkább szavazótáborukat. 
Talán az általa gagyinak és tehetségtelennek tartott ellenzékben felfedezte a csábító piaci rést, amit könnyűszerrel betölthet fiatalabbként, sodróbb beszédűként, agresszívebbként és csipetnyi különlegességként előadva a közönségnek a benfenntesség izgalmas mítoszát.
Mindenesetre volt az az ambíciókból támadt bosszúvágy, létezett az a többrevágyásból táplálkozó frusztráció és a nárcisztikus tulajdonságokból sarjadó hatalomvágy, no és a hozzá csurrantható-cseppenthető pénzecske igézete, hogy gondolkodásában egy ilyen radikálisan más lapot nyisson. 
Igen, erkölcsösebb időkben, mikor még volt értéke a kimondott szónak, ezt egyszerűen csak árulásnak hívták…
Ma felismerésnek. Vagy cinikus és értékmentes újbeszélül egy »új projektnek«.
Mindenesetre öt év telt csak el a Covid-járvány kitörése, négy a megfertőzésünk óta, de nagyon-nagyon sok víz lefolyt már azóta a Dunán és a Tiszán…”

Nyitókép: Mediaworks/Markovics Gábor